A szivar mindenkié…Ez azóta igaz, hogy az 1920-as években megjelentek a géppel sodort szivarok, így a portéka ára a megfizethető kategóriába került. A kézzel készült műremekek továbbra is a gazdagok vitrinjeibe, szivartartóiba vándoroltak, a gépiek pedig a szegényebbek kezébe, akik lágy füstöket eregetve kiélvezhetik a pillanatokig tartó luxust.

Mint azt előző cikkünkben már pedzegettük, egy szivar esetében az egyik legelőkelőbb tulajdonság az, hogy kézzel készült-e, hiszen a hosszú évszázadok alatt a szivarsodrásnak is kialakult egyfajta művészete; vannak művészek, akik képesek felejthetetlent alkotni.  A tökéletes szivar három alapvető összetevőből áll: burkolólevélből, kötőlevélből és tölteléklevélből.

A burkolólevél felel a külsőért, éppen ezért fontos, hogy a többi levéltől elválasztva erjesztik a tökéletes külső miatt; figyelnek rá, hogy ne gyűrődjön meg, hogy rugalmas maradjon és hogy megkapja jellegzetes aromáját. Az igazán drága, prémium kategóriás szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet vagy sérülés, ezeket ugyanis hosszú éveken keresztül erjesztik a jobb minőség érdekében.

A kötőleveleket általában a dohány felső leveleiből készítik, és ez a rész felel azért, hogy az elkészített szivar összetartson. A burkolólevelek közötti területet pedig a tölteléklevelek töltik meg, amiket hosszuk mentén külön-külön hajtogatnak, hogy apró füstcsatornák keletkezzenek belül. Mivel ez egy embert próbáló feladat, a gépek nem tudnak olyan minőségű füstcsatornákat létrehozni, mint amilyet a kézzel sodort szivaroknál látunk, ezért a gépi szivarok rosszul vagy nem megfelelően égnek.

A szivar magát a különböző dohánylevelek határozzák meg: a ligero, a seco és a volado levelek kombinációja adja meg az elkészült szivar aromáját, égési sebességét, minőségét és szelelését. A fentiekből is látszódik, hogy a szivarkészítés felelősség és rendkívül nagy szakértelmet igényel.

Az egész folyamatot csak nagyfokú szaktudással rendelkező személyek csinálhatják, ugyanis elég egy kis hiba, és máris dobhatjuk ki az egészet; elég, ha a töltelékdohányt nem megfelelően sodorják be, és máris ugrik a szivar tökéletes szelelése.

Kubában a szivarsodrókat torcedoréknak nevezik, akik a tölteléklevelek hajtogatásától a szivar végső méretre vágásáig egy személyben felelnek az elkészült szivarért. A napi átlagos teljesítményük 120 közepes nagyságú szivar, de persze ebben a szakmában is léteznek különleges képességű, nagy hírnévre szert tett mesterek, akik elképesztő teljesítményre képesek.
Az egyik ilyen az 1962-es születésű César Ramírez, akit széles körben elismernek tudása miatt. A bizniszben 13 éves kora óta dolgozó César jelenleg Las Vegasban él, ahol szivarsodró előadásokat is tart, amiben bemutatja azt a technikát is, amit 18 éves korában dolgozott ki.

Füstös nagyurak, magyarok!

Hazánkban a feljegyzések szerint először Szegeden bukkant fel a szivar egy bizonyos Babarczy Antalnak köszönhetően, de a füstölés meghonosításában igencsak tevékeny volt  gróf Széchenyi István is, aki nyugati utazásai során ismerte meg ezt a páratlan szokást.Széchenyi a szivart cigarrónak nevezte, később azonban megszületett a magyar változat is, a szipa. Vörösmarty azonban ellenezte ezt a szóhasználatot, így helyette elterjedt a költő által javasolt szivarszó, amit ma is használunk és élvezettel forgatunk szánkban (a szavakat és a terméket egyaránt).

 

Széchenyi úgy gondolta, hogy az embert meg lehet ismerni az alapján, hogyan is szivarozik, és mindenkit barbárnak tartott, aki leharapta a szivar végét vagy rágcsálta azt.

 http://mustache.hu

 

Oldal: Súlyosan káros luxus élvezet: a szivarozás története
Történelmi érdekességek,őrületek - © 2008 - 2024 - tortenelmioruletek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat