A nő alakja számtalan módon jelenik meg a művészetben: érzéki, buja, szende, szűzies, vidám, mélázó, gömbölyded, vékony. De hogy kik is voltak valójában ezek a nők? Csak a festő fantáziájának szüleményei valamennyien? Vagy a nő lénye, különleges személyisége, az iránta érzett plátói vagy beteljesedett szerelem volt a kulcs a halhatatlan festményekhez? Tarts velünk te is most induló sorozatunkban, melynek első része az olasz reneszánsz festő, Tiziano múzsáját mutatja be!
Madonnáit, Máriáit, Vénuszait, asszonyait és lánykáit Tiziano (1490-1576) jószerivel egyetlen nőről mintázta meg. Violante a festő szerelme, múzsája, barátja, társa volt egy személyben. Gyermekkorukban kötött szövetségük mégsem úgy végződött, ahogyan a nő mindig is remélte….
Történetük a Rialto piacon kezdődött 1550 telén. Tiziano úgy tízéves lehetett, amikor nagybátyja, Antonio felpakolta, és magával vitte Velencébe, Zuccato mester műhelyébe. Tiziano elköszönt szüleitől – akik szomorúan tudomásul vették, hogy fiuk nem akar katonatiszt lenni – és bácsikájával tartott. Első útjuk a Canal Grandéra vezetett, innen jutottak a Rialtóra. Forgolódtak a sokszínű áru között, amikor Antonio barátja, Palma Vecchio lépett melléjük lányával, egy tíz év körüli angyali kislánnyal. Ő volt Violante, Tiziano későbbi modellje, múzsája, szerelme.
A tízéves Tizianót lenyűgözte a lány szépsége, szőke, vállára omló dús haja. Pontosan emlékezett erre a pillanatra öt évvel később is, amikor a már Giorgione műhelyében dolgozó fiút Palma mester magához hívatta, aki éppen egy portrén dolgozott. Modellje Violante volt. A férfi felhasította a kezét egy szöggel, és Tizianót bízta meg, fejezze be a munkát. Ismerte a fiú képességeit, tudta, hogy ragyogóbban keveri ki a test színeit, mint bárki más. A kéz, a haj és az arc színét kellett kissé felélénkíteni. Palma aggódva figyelte a kölyök ténykedését. De ő olyan különös hangulattal töltötte meg a festményt, olyan érzékiséggel ruházta fel Violantét, amelyet az öreg féltékenyen szemlélt. Egyszer a szemöldökét felhúzva álldogált a vászon mögött, máskor megbújt a sarokban, és csak bámulta a készülő tüneményt. Megérezte, hogy egy zseni lakozik az ifjú festőtanoncban.
Violante és Tiziano évekkel később, ismét Palma mester műtermében találkozott. Az öreg egy pázsiton ülő szerelmespár képét készítette. Úgy döntött, hogy a környezetet Tizianóval festeti meg. Női modellje természetesen Violante volt. Miközben a nagybácsi Ferrarában járt, Violante modellt ült a fiúnak. Festő és múzsája között ösztönszerű, erős vonzalom bontakozott ki. Tiziano az első saját maga szignálta képéhez, a Madonnához is a lányt kérte fel, és nyomban munkához is látott.
Amikor Palma mester visszatért Velencébe, Tiziano közölte vele, hogy együtt kíván élni az ő unokahúgával. Violante összepakolt és kedvesével tartott. Tiziano Padovában bérelt szobát kettejüknek. A nő tudott olvasni – ami akkortájt nem volt mindennapos – és nagybátyjának köszönhetően kiválóan értett a festészethez is. Tiziano nélküle nem is tudott alkotni, szinte minden festménye nőalakját róla mintázta, csodálta, imádta, istenítette múzsáját.
Violante mindenben nagyon jó társa volt: a legpompásabb falatokat tette az asztalra: megsütött egy egész tyúkot, finom mártással áztatta be, és egy nagy pohár sört is tálalt hozzá. Az asztalra virágot is helyezett, csak hogy „férjének” örömet okozzon. A lány ekkor már többször is kérlelte kedvesét, házasodjanak meg, ám Tiziano elutasította óhaját.
Egyszer csak váratlan fordulat állt be kettejük kapcsolatában. A ferrarai herceg meghívta Tizianót udvarába: Bellini Istenek lakomája című képét akarta tökéletesíttetni. A herceg feleségével és szeretőjével élt együtt, Tiziano mégis úgy látta, nem vetne rá jó fényt, ha ágyasát is magával vinné. Hiába volt Violante ennél jóval több a számára, mivel nem kötöttek házasságot, a közvélemény csak a festő modelljeként, ágyasaként ismerte el a lányt.
Hazatérte után Tizianót addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába: új modellt akart, új felfedezést, új testet, új régiókat. Anriaiakhoz című kompozícióját már nem Violantéval képzelte el. Maga sem értette miért, hiszen a nő alázatossága, energiája, szépsége, teste tökéletessége kifogyhatatlan lehetőségeket rejtett. Mégis újat akart.
Szert is tett egy új múzsára, Cecíliára, aki korántsem volt annyira odaadó és figyelmes, mint Violante, a férfinek mégis szüksége volt rá. Testi kapcsolat is volt köztük, és Cecília hamarosan teherbe is esett a festőtől, aki ennek hatására úgy döntött – bár ezt a nőt kevésbé szerette –, hogy összeházasodnak. Violante – aki ezalatt is élettársa volt a festőnek, ezt már nem bírta tovább, összepakolta a holmiját, és elhagyta a várost.
De a művészre gyakorolt elementáris hatása nem merült a feledés homályába. Tiziano munkáiba egyetlen igazi múzsája fényt, életörömöt, színeket vitt, az ő ihletésére váltak festményei kiemelkedővé. A Violante nőiességére és a belőle áradó kisugárzásra utaló jellemvonásokat te is nyomon tudod követni például A Mária mennybemenetele, a Bacchanália, Európé elrablása, vagy a Gyermekét szoptató Madonna festményeken.
http://www.hotdog.hu