Az 1850/60-as években az osztrák császárnét és magyar királynét, Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyának, sudár alakja, dús, hosszú hajzuhataga és különös kisugárzása miatt. Úgy irányította a divatot, hogy őt magát nem is érdekelte. Ugyanakkor sajátos, elegáns és kifinomult ízlése mindig irányadó volt.

Élete
A Wittelsbach családból származó Erzsébet 1837 Karácsonyán látta meg a napvilágot. Édesapja II. Miksa bajor herceg, édesanyja Mária Ludovika bajor hercegnő volt, akitől Sisi örökölhette szépségét, mivel édesanyja külseje kiemelkedőnek számított. Édesapjuktól pedig a természet, irodalom, zene és a művészetek szeretetét kapták a gyermekek. Erre kiváló helynek számított az egyik legkedvesebb családi fészek a possenhofeni kastély. Bár a családi kép idillinek látszik mégsem volt az a szülők hideg kapcsolata miatt.



Ferenc Józseffel 1853 nyarán szerettek egymásba és nem sokkal később meg is történt az eljegyzés, majd 1854-ben az esküvő. A császárné nehezen viselte a merev udvari légkört és a nyilvánosságot, ezért csak a kötelező ceremóniákon vett részt. Nyughatatlan természete és boldogtalan házassága gyakran utazásra késztette. Egyik legkedveltebb úti célja Korfu szigete volt, ahol Achilleion nevű villája várta. Hazánkba is sokszor látogatott. Nagy szerepet játszott a magyarokkal való jó kapcsolat kialakításában, a kiegyezésben. (1867) Négy gyermeke született.
Erzsébetet egyik utazása során érte a halál, egy merénylő leszúrta Genfben 1898. szeptember 10-én.

Sisi és a divat

"Ó milyen édes ez a Sisi, olyan hamvas, mint a nyíló mandulavirág. és milyen szép, bársonyosan meleg szeme van, és az ajka, mint az eper!" /Ferenc József/

Sisit nem hiába csodálták és csodálják a mai napig. Szépségének tudatában volt, és mindent megtett annak érdekében, hogy tökéletesen nézzen ki. Sportolt, diétázott, egészségügyi kúrákra járt. Különcnek számított XX. századi életmódjával, mivel abban a korban egyáltalán nem volt divat a sport, a vadászatot kivéve. Furcsán tekintettek gyümölcsnapjaira, húsnapjaira, étkezési szokásaira is, amiknek köszönhetően még 40 évesen is pompásan festett.

Azt is meg kell említeni, hogy a korszakban nagyon kevés kozmetikai segédeszközt illett alkalmazni. Az 1860-as években még a púder használatát is elítélték. Tehát Sisi sem a smink segítségével szépült meg. Különféle receptek alapján készült kozmetikumokkal ápolta magát, epres, olajos pakolást használt, sőt estére nyershúst tett a bőrére. Erzsébet korában hivatalosan a belső szépséget többre tartották, mint a külsőt, mégis a nők életében központi szerepet töltött be a divat.

A császárné természet iránti szeretete stílusában is tükröződött, vagyis az egyszerűséget, természetességet, praktikusságot kedvelte és került minden feltűnő, mesterséges megoldást, szemben a kor divatjával. Nem követte szolgaian a trendeket. A legújabb formákat saját ízlésén átszűrve, egyéniségének megfelelően használta fel, ugyanis a legfrissebb párizsi ötletek az öltözéke részleteiben megtalálhatóak. Minden általa viselt darab egészen különleges anyagból, finom díszítésekkel és kiváló szabással készült.
Nem követte az etikett szigorú öltözködési szabályait sem, vagyis, hogy egy császárné soha nem jelenik meg kesztyű nélkül vagy, hogy egy cipőt legfeljebb hatszor viselhet, majd el kell ajándékoznia valamelyik komornájának. Sisi kézzel varrt, többnyire fekete, nem túl magas sarkú atlaszcipőt viselt, oldalán zsinóros, felső szegélyén pedig csipkés díszítéssel. Hideg időben kamásliszerű, lila selyemmel párnázott bőr lábszárvédővel fedte be cipőjét. Kedvelte a csipkéből készült fehér atlaszcipőket is, melyeket gumiszalagok tartottak a lábán.


A) 1867, Erzsébet koronázóruhában Emil Rabending felvétele. B) Benczúr Gyula: Erzsébet királyné

A korszak nagy újítása az abroncsszoknya, az úgynevezett krinolin volt. Az acélvázas szerkezet növelhette a szoknya méreteit anélkül, hogy elviselhetetlen mennyiségű alsószoknyát kellett volna viselni. A krinolin alatt nadrágot viseltek. Az 1860-as évektől kezdve Erzsébet leszokott az alsószoknya viseléséről, erről kedvenc unokahúga,
Larisch-Wallersee grófné, is megemlékezett: "Erzsébet nagynéném fehérneműje csodálatos volt és rendkívül finom. Hálóruhái egészen könnyűek voltak, mályvaszínű selyemszalagokkal lehetett megkötni őket. Alsószoknyát sosem viselt, nyári reggeleken tett sétái során mezítláb bújt bele cipőjébe és alsószoknyát sem viselt." A bécsi Herta Maretschek készítette a császárné méretre szabott fehérneműit. Nyári fehérneműjét, könnyű, rövid ingecskéket és száras ruhákat (bugyikat) selyemből , a téliket, pedig puha szarvasbőrből varratták. Ebbe Erzsébet belevarratta magát, ezt a különös szokását lovaglóruháinál is alkalmazta.


A) Franz Xaver Winterhalter: Erzsébet, 1864

Lován ülve a ruhaderekára varratta szoknyáját, bár igen nehéz dolga lehetett a szabójának, mivel az udvari etikett szerint nem érinthette a császárné bőrét. Ruhatárában legnagyobb szerepet ezen öltözékek kapták. Órákat töltött szabójánál, ahol hatalmas tükör előtt tanulmányozta a ruha szabását és esését egy fából készült nyeregben ülve. Abban az időben Sisi szépsége mellett férfiakat megszégyenítő lovagló tudományáról is híres volt. Ráadásul a vidéken felnőtt lányhoz közelebb állt a kényelmes, egyszerűbb viselet, mint az udvari stílus. Azonban az etikett előírásainak eleget téve kénytelen volt ezeket mellőzni, egyedül a lovaglóruhájában lehetett önmaga.

A krinolinhoz illett a sok ékszer. Fülönfüggő, nyaklánc, kebeldísz, borostyánkő, hegyikristály, üvegkorall, a briliánst nem is említve. Ez a viselet sokféle alkalmat kínált a hivalkodásra és aki tehette ki is használta ezt. Fodrokkal, szalagokkal, csipkével, csokrokkal díszítette és drága anyagból varratta szoknyáját, mint pl.: brokátszövetből, bársonyból.
Sisi kevés és főleg kevés értékes ékszert viselt. Híres ékszerei közül említésre méltó Alexander Emánuel Köchert udvari ékszerész gyémántcsillagai, amelyet Franz Xaver Winterhalter meg is festett, a képen Erzsébet egy fehér, arannyal hímzett fehér tüllrátétes kivágott ruhát visel. A karikagyűrűjét sem az ujján, hanem egy aranyláncra fűzve a nyakában hordta. Mindig magánál tartotta a bőrszíjon lógó ezüstből készült zsebóráját, kedvenc hősének Achilleus nevének feliratával és az elmaradhatatlan legyezőjét, illetve a szerencsét hozó karkötője is állandó kiegészítőjének számított.



Az 1850-es években, a krími háború után, a színösszeállításokban érvényesülni kezdtek a keleti ízlés, vagyis a divatba jönnek a rikító alapszínek. A különböző divatirányzatokat mégis felülírja az életkor szerinti „csoportosítás”. A fehér, világoskék, rózsaszín, halványzöld, halványsárga a fiatal lányok, az élénkebb feltűnő színek, az arany és az ezüst az asszonyok privilégiuma volt. Negyven felett a tompább színek, barna, lila, szürke voltak illendőek, öregasszonyoknak pedig a fekete.

Erzsébet különösen szerette a fehéret, s ezt gyakran kombinálta ezüsttel, arannyal, feketével. Életének különböző szakaszaiban a lila, szürke majd a fekete dominált, legalábbis nyilvános megjelenéseinek alkalmával. Mintha az élénk árnyalatok kimaradtak volna. Erzsébet utolsó kilenc évében, Rudolf halála után szinte csak feketében mutatkozott, néhány alkalmat kivéve. A fekete nem feltétlenül a gyász kifejezését jelentette számára, hanem a depressziós lelkiállapotához passzoló színt.

Erzsébet viseletével is kimutatta a magyarok iránti szeretetét. Gyakran öltött buggyos inget, fűzött derekat, bő szoknyát köténnyel és gyöngy nyakdísszel. Az 1866-os pesti polgárbálon fehér selyem ruháját piros rózsákkal és zöld levelekkel díszítette. Fekete vállfűzős díszmagyart viselt akkor is, mikor először találkozott Andrássyval, aki a Burgban járt (1866). A két legismertebb magyar divatcég is szállított a királynénak. Monaszterly és Kuzmik megkapta a magyar királyné őfelsége szállítója címet, illetve az Alter és Kissnél is rendelt magyar díszruhát. Azonban a magyar koronázási ruháját egy párizsi mester, Worth varrta 1867-ben. A szoknyája ezüstfonallal, virágmintákkal gazdagon hímzett, fehér selyemből készült, a felsőrésze, pedig fehér csipkeujjból és dús gyöngyfűzéssel díszített, fekete bársonyderékból állt.


A-B) Erzsébet magyar koronázóruhája 1866

A terebélyes szoknya mellé darázsderék illett, Sisi 50 cm-s derekát megőrizte egész életen át és szép dekoltázsa miatt sem volt szükség olyan, akkoriban szokásos trükkökre, mint pl.: belső fodrokra, amelyek mellét nagyobbították volna.
A „védjegyévé” vált fonatos hajkoronáját Franziska Feifalik (férjezett nevén), fodrásznője alakította ki és ezt is igyekeztek utánozni, hogy egy kicsit is hasonlítsanak a világ legszebb királynéjára.

 

Források:
Broby-Johansen, R.: Az öltözködés története (Copenhagen, 1966), Budapest, Gondolat Kiadó, 1969.
Praschl-Bichler, G.-Cachée, J.:”…fáradtan teszem le esténként koronámat” Erzsébet királyné magánélete (Wien-München, 1995), Budapest, Gabo Kiadó, 1998.
Rácz Á.: Erzsébet a magyarok királynéja, Budapest, Rubicon-ház Bt., 2008.

Képek: Google

Szerző: Debrődi Boglárka

 

Oldal: Sissi és a divat
Történelmi érdekességek,őrületek - © 2008 - 2024 - tortenelmioruletek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat